Baptisták: Az állam és egyház SZÉTVÁLASZTÁSA

“Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”
Máté 22:21

George W. Truett texasi baptista lelkipásztor a következőket mondta, amikor szabadtéri beszédet tartott 15 ezer embernek 1920-ban az Amerikai Egyesült Államok Capitoliumának lépcsőjén állva: “ ’Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené’. Jézusnak ez a kijelentése egyike a legforradalmibb és legtörténelemformálóbb kijelentéseinek, amelyek valaha is elhangzottak isteni ajkairól. Ez a kinyilatkoztatás egyszer s mindenkorra kijelölte az állam és egyház szétválasztásának szükségességét… Ez a mondat egy új nap hajnalát nyitotta meg az emberiség számára, mely egyre tovább visszhangzik egészen addig, amíg minden országban – legyen az kicsi vagy nagy – megkérdőjelezhetetlenül felül nem kerekedik a ’szabad egyház a szabad államban’ doktrína.”

A „szabad egyház a szabad államban” elv alapjai

A baptisták számára a „szabad egyház a szabad államban” koncepció nem politikai elméleten, sem pedig valamiféle emberi dokumentumon alapul, hanem magán Isten Igéjén. A baptisták a Biblia tekintélye melletti elkötelezettségükből származtatják a vallásszabadságra és annak folyományaként az egyház és állam mint intézmények elkülönülésére vonatkozó meggyőződésüket.

Mit is jelentenek az „egyház” és az „állam” fogalmak? Az „állam” kifejezés alatt a kormányokat értjük. A Biblia rámutat, hogy a kormányokat Isten arra a célra rendelte, hogy biztosítsák a törvény és a rend érvényesülését (Róma 13:1-5). A kormány vezetőinek az állampolgárok javát kell szolgálniuk (1Péter 2:13-14). A baptistáknak és más keresztyéneknek ugyanakkor tisztelniük kell az állami tisztségviselőket és imádkozniuk kell értük (1Timóteus 2:1-3, 1Péter 2:17), adót kell fizetniük (Máté 22:17-22, Róma 13:6-7) és engedelmeskedniük kell a hatóságoknak, kivéve, ha ez az engedelmesség egyértelműen szembe menne Isten akaratával (ApCsel 4:19-20, 5:29). A történelem során a baptisták újra meg újra megerősítették az állam iránti hűségüket.

Az „egyház” kifejezés a vallási szervezetekre utal. A baptista felfogás szerint idetartoznak úgy a helyi gyülekezetek, mint a vallási céllal alapított különféle szervezetek, mint például a társulások, szövetségek, iskolák és szociális intézmények. A baptista tanítás szerint az „egyház” feladata: Jézus Krisztus evangéliumának terjesztése (ApCsel 1:8), a hitelvek tanítása és a hívők fejlesztése (Máté 28:19-20, Efezus 4:11-13), továbbá Krisztus nevében szolgálni (Máté 25:31-46). Az egyháznak küldetése teljesítése során a Lélek kardjára kell támaszkodnia nem pedig az államhatalom kardjára.

Ideális esetben az egyház és az állam kapcsolata kölcsönös előnyökkel jár. Például az állam biztosítja a rendet és a biztonságot, mely körülmények hasznosak az egyház számára küldetése teljesítése során (ApCsel 13-16). Az egyház viszont a maga részéről hozzájárul a pozitív társadalmi berendezkedéshez azzal, hogy törvénytisztelő, szorgalmasan dolgozó, becsületes polgárokká neveli az embereket (Efezus 4:24-32, 1Péter 2:11-17).

A baptisták nézete szerint ezek a kölcsönös előnyök akkor bontakoznak ki legjobban, ha az egyház és az állam elkülönülten léteznek és egyik sem törekszik a másik feletti uralomra. Az állam ne írjon elő hitelveket, istentiszteleti stílust, szervezeti rendet, ne szóljon bele a gyülekezetek tagságával vagy a gyülekezet vezetőivel kapcsolatos személyi kérdésekbe. Az egyház pedig ne törekedjen világi hatalomra vagy állami anyagi támogatásra lelki célkitűzések elérése érdekében. Ezt a modellt állítja elénk az Újszövetség.

Magának az evangéliumnak és az egyháznak a jellege is egy ilyen fajta kapcsolat melletti érv. A Biblia kinyilatkoztatja, hogy Isten az embert az Isten akaratának megismerésére és követésére való képességgel ruházta fel a teremtés során (1Mózes 1:27). Az isteni akarat követésének azonban az ember szabad választásából kell megtörténnie, azt nem szabad sem egyházi, sem állami hatóságnak ráerőltetnie az emberre. A Krisztusban nyerhető üdvösség szabadakarati döntés eredménye arra nézve, hogy az ember hisz Jézus Krisztusban, mint Urában és Megváltójában (János 3:16, Efezus 2:8-10). Ezért sem az egyháznak, sem az államnak nem szabad beleavatkoznia sem az evangélium szabad hirdetésébe, sem az emberek szabadságába arra nézve, hogy elfogadják vagy elutasítják azt.

Hasonlóképpen, a gyülekezeteknek olyan emberekből kell állniuk, akik önként választották azt, hogy megkeresztelkednek és összegyülekeznek (ApCsel 2:41-42). Az embereknek önkéntes adományokkal és felajánlásokkal kell a gyülekezetek fenntartását támogatniuk (2Korinthus 8:1-15). Csak Jézus lehet Úr, semmiféle állami vagy egyházi szervezet nem gyakorolhat hatalmat a gyülekezetek felett (Efezus 4:11-16, Filippi 2:8-11).

Az állam-egyház kapcsolat a történelemben

Ritkán valósult meg az állam-egyház kapcsolatban a bibliai ideál. A keresztyén mozgalom kezdeti éveiben az egyházat üldözte a római hatalom. Aztán a IV. évszázadban, a római hatalom elrendelte a keresztyén mozgalomnak nem csupán az eltűrését, hanem mindjárt kiváltságos helyzetet is teremtett számára.

Ez az egyház és az állam egyesüléséhez vezetett, vagyis a hatalmon levő kormányzat és a keresztyénség domináns formájának uniójához. A megvalósítás részletei változtak az évszázadok során, de egy dolog változatlan maradt: a „hivatalos” egyházi formától eltérő minden másféle megnyilvánulást üldöztek. Az olyan embereket, akik hittek a vallásszabadságban – mint például a baptistákat – árulóknak tekintette az államhatalom és eretneknek az állam által támogatott egyház.

Az államhatalom felhasználása a vallás érvényre juttatására kiszívta a lelki életerőt az államvallássá vált egyházakból és tömegével vitt be megtéretlen, az üdvösséggel nem rendelkező embereket ezen egyházak kebelébe. Emellett az államnak az ország jóváhagyott államvallásának támogatására tett erőfeszítései háborúkat és polgárháborúkat eredményeztek, melyek aláásták az államhatalmat. Az egyház és az államhatalom összefonódása így mindkét fél számára károsnak bizonyult.

Baptisták és az állam-egyház kapcsolatok

A baptisták súlyosan megszenvedték az állam és az egyház összefonódását. Erőteljesen kampányoltak a vallásszabadság mellett nem csupán a saját számukra, hanem minden ember számára. A céljuk a szabadság volt, nem a puszta eltűrés.

A baptisták küzdelme a vallásszabadságért, valamint az állam és az egyház szétválasztásáért egy a bátorságról és kitartásról szóló történet. Sokan tartottak ki meggyőződésük mellett úgy az egyházi, mint az állami hatóságok erőteljes ellenállása ellenére. Azért tették, mert meg voltak győződve arról, hogy ezzel maradnak hűségesek a Biblia tanításához.

Például Thomas Helwys (c. 1556-1616), londoni baptista lelkipásztor az 1600-as évek elején nyilvánosan síkraszállt a vallásszabadság mellett. Angliában a király nem csupán az államhatalom feje volt, hanem az Anglikán Egyházé is. Helwys kijelentette, hogy a királynak nincs hatalma az élet spirituális dimenziója területén. Elküldött a királynak egy példányt az általa írt könyvből, melybe kézzel beleírta: „A király halandó ember, nem Isten”. Jakab király Helwyst börtönbe vettette, aki aztán ott is halt meg, mert nem volt hajlandó megtagadni meggyőződését.

Néhány évvel később Amerikában Roger Williams (1603- 1683) arra kényszerült, hogy elhagyja a Massachusetts Bay Colony telepet az egyház és állam szétválasztását támogató nézetei miatt. Williams megalapította az első baptista gyülekezetet Amerikában és ugyanakkor a Rhode Island szigeti kolóniát is. Ezen a kolónián mindenki élvezhette a vallásszabadságot. Támogatóan írt egy „az egyház kertje és a világ vadonja közötti sövényről vagy válaszfalról”.

Éveknek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy ez a „válaszfal” valósággá váljon országszerte. Amikor az Egyesült Államok Alkotmánya a nép elé került ratifikálásra, annak szövege nem rendelkezett a vallásszabadságról. A baptisták másokkal karöltve az Alkotmány ratifikálásának meghiúsítása mellett kampányoltak, hacsak nem garantálja az alkotmány a vallásszabadságot is. Így született meg az Alkotmány Első Kiegészítése, melyben a következő áll: „A Kongresszus nem hozhat törvényt egy vallás intézményesítésére, vagy a szabad vallásgyakorlás betiltására; vagy a szólásszabadság illetve a sajtó szabadságának korlátozására; továbbá a békés gyülekezés korlátozására, illetve annak korlátozására, hogy az emberek petícióval forduljanak az államhatalomhoz sérelmek orvoslása érdekében.”

A „szabad egyház a szabad államban” elvvel szembeni kihívások

Az egyház és állam szétválasztásért folyó küzdelem még messze nem ért véget. Még nem valósult meg az az ideál, amelyet Truett a Capitoliumnál a következő szavakkal fogalmazott meg: „mindenütt felülkerekedik a „szabad egyház a szabad államban” doktrína. Egyes országokban az egyház és állam összefonódása dominál, és alig található némi vallásszabadság, ha egyáltalán. Más helyeken a jogszabályok nem teljes vallásszabadságot biztosítanak, hanem csak vallási türelmet. Továbbra is fennáll annak a kísértése, hogy adókból származó anyagi forrásokat vagy államhatalmi eszközöket használjanak az egyházak szolgálatának támogatására.

Állandó kihívást jelent újra meg újra megfogalmazni, hogy mit is jelent ez a szétválasztás egy szüntelenül változó világban. Az egyház és az állam szétválasztása alatt a baptisták nem azt értik, hogy ne legyen kapcsolat Isten egyháza és az államhatalom között. A baptisták nem feledkeznek meg arról, hogy ebben a kapcsolatban vannak szürke területek, és hogy különféle értelmezések léteznek arra nézve, hogy mit is jelent a szétválasztás.

A baptisták mindazonáltal továbbra is hangsúlyozzák, hogy sem az egyháznak sem az államnak nem szabad hatalmat gyakorolnia a másik felett, és hogy az egyháznak nem szabad az államtól kapott anyagi forrásokra vagy államhatalmi eszközökre támaszkodnia küldetésének teljesítése céljából. A baptisták rámutatnak arra a történelmi tényre, hogy a szabad államban működő szabad egyház mindkét fél számára áldásos.  

Összefoglalás

Állandó éberség az ára a szabadságnak, különösen a vallásszabadságnak. A baptistáknak ezért ellene kell állniuk minden, az egyház és az állam összevegyítésére irányuló kísérletnek, és törekedniük kell a kettő baráti szétválasztására, amely vallásszabadságot eredményez.

“Az egyház és az állam legyen független egymástól….
Szabad egyház a szabad államban – ez a keresztyén ideál ….”
Baptist Faith and Message