Baptisták és a misszió

“Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Máté 28:19-20

A baptisták szerte a világon elkötelezettjei a missziónak és az evangélizációnak. Ez a két kifejezés kölcsönös kapcsolatban áll egymással, mégis két különböző dolgot jelent. Az evangélizálás Jézus Krisztus evangéliumának megosztása szavakkal és cselekedetekkel. Miközben igaz, hogy minden keresztyénnek küldetése, „missziója” van, a misszió lényege kiküldeni embereket, hogy az evangéliumokat olyan emberekkel megosszák, akikkel rendes körülmények között nem kerülnének kapcsolatba. Jézus követésének része az, ha valakit Jézus a misszióba küld. (János 20:21).

A baptista misszió háttere

Napjaink baptistái a misszió emberei. Nem mindég volt ez így, különösen nem a távoli vidékeken és más kultúrákban élő emberek felé történő misszió vonatkozásában. Volt idő, amikor a baptisták a közelükben élő emberek evangélizálására összpontosították figyelmüket, akik hozzájuk hasonlóak voltak nyelvük, kultúrájuk tekintetében és földrajzilag is közel voltak hozzájuk.

Az 1700-as évek vége felé azonban, a világmisszió elkezdett fontos helyre kerülni a baptisták gondolkodásában, életében. Ezen változás egyik vezetője William Carey, kettős hivatással rendelkező angliai lelkipásztor volt. Carey kiváló ismerője volt egyrészt a Bibliának, másrészt a világ nyelveinek és kultúráinak. A Biblia tanulmányozása során arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten akarata az, hogy az emberek szerte a világon megismerjék az evangéliumot. 1792 őszén más baptistákkal együtt megalapította a Baptista Missziós Társaságot (Baptist Missionary Society), amely Carey-t kiküldte misszionáriusként Indiába.

A külmissziói lelkület átterjedt Amerikába is. 1812-ben Ann Hasseltine Judson-t és férjét Adoniram-ot, továbbá Luther Rice-t Indiába küldték kongregacionális misszionáriusnak. A hosszú tengeri úton India felé és röviddel az odaérkezés után, a Biblia alapos tanulmányozása következtében baptistákká lettek. Rice visszatért az Egyesült Államokba, hogy támogatást gyűjtsön a baptisták körében a Judson házaspár számára. Nagyrészt az ő erőfeszítéseinek köszönhetően, a baptisták megalapították első országos szervezetüket, melynek célja a külmisszió támogatása volt.

A baptisták folytatták erőfeszítéseiket az evangélizálás és a belmisszió területén, de elkezdtek a külmisszió népévé is válni. Napjainkban sok különböző országban léteznek baptista külmissziós szervezetek, amelyek misszionáriusok ezreit küldik ki a világ különböző részeire és támogatják őket.

A misszió alapjai

Legtöbb baptista szilárdan meg van győződve arról, hogy a Biblia tanítása szerint a misszió kötelező, nem opcionális, továbbá, hogy egyes emberek és gyülekezetek önkéntes együttműködése a misszió érdekében megfelel az újszövetségi gyülekezetek gyakorlatának. Szervezeteket hoznak létre a misszió egész világra kiterjedő végzésére.

Sarkalatos baptista hitelv Krisztus Úr volta. Krisztus, mint Úr, megparancsolta, hogy az evangéliumot vigyék el minden néphez szerte a világban (Máté 28:18-20, ApCsel 1:8). Emellett Jézus maga példát is mutatott a misszió területén és arra hív bennünket, hogy kövessük őt (Máté 4:19, 16:24, Lukács 9:59, 1Péter 2:21).

A baptista hitelvek közé tartozik továbbá, hogy a Biblia tekintély úgy a hitelvek, mint a hit gyakorlása szempontjából. A Biblia nem pusztán egy, a misszióról szóló könyv, hanem a misszió könyve. Az elejétől (1Mózes 12:1-3) a végéig (Jelenések 5:9, 7:9), a Biblia Isten azon vágyáról tudósít, hogy a világon minden ember ismerje meg őt és az általa felkínált üdvösséget. Ennek az örömhírnek a megosztásához szükséges, hogy keresztyéneket küldjenek ki azért, hogy terjesszék az üdvösség üzenetét (Róma 10:8-15). A Szentlélek erejében mennek (ApCsel 1:8) annak tudatában, hogy bárki, aki hisz Jézusban üdvözülhet (János 3:16, Róma 10:13).

A Bibliában található feljegyzések szerint Krisztus első követői igent mondtak a misszióra. Kijelentették, hogy az evangélium minden embernek szól, bárhol is éljen. Szavaikat tettek is követték. Az első gyülekezetek misszionáriusokat küldtek ki, akik az evangélium terjesztésében áttörtek mindenféle földrajzi, nyelvi és kulturális akadályon (ApCsel 13. és azt követő fejezetei). Követnünk kell példájukat.

A missziói tevékenységek formái

A missziói tevékenységek közé tartozik a személyes bizonyságtétel és a gyülekezet plántálás, valamint egyéb szolgálatok, mint például egészségügyi, oktatási vagy mezőgazdasági segítségnyújtás. Ezek mindegyike magában foglalja az evangélium megosztását is.

Ha misszióról volt szó, korábban konkrét helyszínekben gondolkoztak. Misszionáriusokat azzal a megbízatással küldtek, ki, hogy valahol egy helyi, társulási, regionális vagy nemzetközi terepen tevékenykedjenek. Míg ez napjainkban is gyakran előfordul, a földrajzi fekvést nem tekintik az egyetlen meghatározó tényezőnek. Minden hely, ahol olyan emberek vannak, akikhez még nem jutott el az evangélium, missziós terep.

Volt idő, mikor a misszióba kiküldöttektől elvárták, hogy onnantól a misszionáriusi szolgálatot végezzék egész életükben. A teljes állású misszionáriusok továbbra is életbevágóan fontos részét képezik a missziónak. Napjainkban azonban sok olyan ember is részt vesz a misszióban, akik akár fizetett, akár önkéntesi minőségben rövid távú missziói munkát végeznek.

A múltban a gyülekezetek szerepe a misszióban két dologra szorítkozott: pénzzel támogatni a misszionáriusokat, valamint arra buzdítani a keresztyéneket, hogy vállaljanak misszionáriusi szolgálatot. Napjainkban a gyülekezetek továbbra is teszik ezeket, de sok gyülekezet közvetlenül is bekapcsolódik a missziói munkába. Rendszeresen küldenek ki csoportokat különféle fajta missziói szolgálatok végzésére. Vannak felekezeti szervezetek, amelyek segítenek az efféle szolgálatok koordinálásában.

A gyülekezet mellett a baptista iskolák, gyermekvédelmi intézmények és egészségügyi központok is végeznek missziós szolgálatot. Az önkéntesekből álló baptista szervezetek is hatékony munkát végezhetnek a misszióban.

A baptisták szerte a világon egyre jobban bekapcsolódnak a misszióba. Korábban sok ország csak fogadta a misszionáriusokat, ma már ők is fontos szerepet játszanak a misszionáriusok kiküldésében is.

A misszió támogatása

A baptisták többféle módon támogatják a missziót. Gyülekezetek a tagjaiktól kapott tized és adományok egy részét elküldik missziós szervezeteknek, saját missziói tevékenységük finanszírozására fordítják, illetve buzdítják a keresztyéneket annak megfontolására, hogy Isten nem hívja-e őket a missziói szolgálatba.

A különféle baptista felekezeti szervezetek segítenek a misszió támogatásában. A missziós bizottságok és társaságok képzésben és támogatásban részesítik úgy a főfoglalkozású, mint az önkéntes misszionáriusokat. A szövetségek a missziók anyagi és imatámogatására buzdítanak. A női szervezetek hatékonyak a missziói oktatásban, az imádkozásban, az anyagi támogatás szervezésében és missziói tevékenységekben. A főiskolák, egyetemek és szemináriumok a misszionáriusok képzésében játszanak szerepet, missziós konferenciákat szponzorálnak és tantervükben szerepel a misszió, mint tantárgy.

Az egyes baptisták kulcsszerepet játszanak a misszió támogatásában. Imádkoznak a misszionáriusokért és buzdítják a misszionáriusokat, anyagilag támogatják őket, továbbá fiaikat, lányaikat küldik a missziói munka végzésére.

A missziók anyagi támogatása minden esetben önkéntes alapon történik. Az emberek ugyanakkor erőteljes buzdítást kapnak arra, hogy áldozatosan adakozzanak a misszió céljára. A baptista felekezet különféle lehetőségeket hozott létre – ilyen például a Cooperative Program (Együttműködési Program) – az önkéntes adományoknak a misszióba történő eljuttatására.

A misszió akadályai

A misszió napjainkban – a múlthoz hasonlóan – több akadállyal néz szembe. Ezek közül némelyik a baptista családon belülről származik. Az eleve elrendeléssel (predesztináció) valamint a helyi gyülekezet autonómiájával kapcsolatos szélsőséges nézetek csökkentik a misszió támogatását. A világ felé való nyitottság helyett inkább befelé forduló egyének és gyülekezetek hajlamosak a misszióra vonatkozó bibliai parancsot figyelmen kívül hagyni. A felekezeten belüli konfliktusok is elterelhetik a figyelmet a misszióról és alááshatják annak támogatását.

Más részről egy sor ijesztő, összetett tendencia is komoly külső kihívást jelent. Sok helyen akadályozza a missziót a növekvő nacionalizmus, az újjáéledő világvallásokkal karöltve. Az olyan világnézetek, mint például a materializmus, relativizmus vagy az univerzalizmus, szintén gátolják az evangélizálást és negatív hatással vannak a misszióra. A misszió hatékonyságát csökkenti ugyanakkor az is, ha azt idejét múlta módszerekkel végzik.

Valamennyi kihívás közül talán a legnagyobb: kellő mértékű személyi és anyagi erőforrást biztosítani a világban a misszió iránt fennálló óriási szükség kielégítésére. Jézus azt mondta: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. Ez napjainkra nézve is éppen úgy igaz. Imádkozzunk tehát azért – ahogyan ezt Jézus maga tanítja – hogy az aratás Ura „küldjön munkásokat az aratásába (Máté 9:37-38).

Összefoglalás

A baptisták a misszió történelmében egy hatalmas fejezetet írtak és írnak. Sok azonban még most is a tennivaló. Miközben a baptisták a világmisszió különböző területein munkálkodnak, a missziót támogatva adakoznak és imádkoznak, Isten arra használja őket, hogy milliók életét drámaian megváltoztassa.

“A legdurvább eretnekség, melyben egy gyülekezet vétkes lehet, az az, ha missziói kötelezettségét figyelmen kívül hagyja vagy megtagadja.”
H. E. Dana
A Manual of Ecclesiology, 233. o.