Baptisták és az Önkéntes Együttműködés

A baptisták meg vannak arról győződve, hogy a Biblia tanítása szerint a gyülekezeteknek autonómoknak kell lenniük, vagyis függetleneknek bármely külső személy vagy csoport irányításától. A baptisták ugyanakkor arról is meg vannak győződve, hogy a keresztyének számára bibliai követelmény a részvétel a misszióban, Krisztus parancsának teljesítése arra nézve, hogy elvigyék az evangéliumot az egész világra. Bármilyen nagy is legyen azonban egy gyülekezet, teljességgel képtelen lenne az Úrnak ezt a parancsát megfelelő módon teljesíteni.

A korai baptisták ezért alapvető dilemma elé kerültek: Hogyan tudnák független gyülekezetek teljesíteni Krisztus arra vonatkozó parancsát, hogy vigyék az evangéliumot el az egész világra, valamiféle gyülekezetközi kapcsolat létrehozása nélkül, ami viszont alááshatná autonómiájukat?

Évtizedeken át tartó imádságos mérlegelés után a baptisták arra a következtetésre jutottak, hogy a kérdés megoldásának kulcsa az egyes baptisták illetve baptista gyülekezet közötti „önkéntes együttműködés”-ben rejlik.
James L. Sullivan baptista államférfi ezt „acélerős homokkötél”-nek nevezte.

Az ÖNKÉNTES együttműködés alapjai

Az önkéntes együttműködés több alapvető baptista hitelven nyugszik. Az önkéntesség és szabadság olyan fogalmak, amelyek átitatják a baptista hitelvek és gyakorlatok szimfóniáját. A baptista hitelvek közé tartozik például a következő:

A Biblia tanítása szerint a Krisztusban elnyerhető üdvösség megtapasztalása önkéntes alapon történik. A hitet nem lehet senkire sem ráerőltetni. Üdvösséget csak az kap, aki hittel elfogadja Istennek az Úr Jézus Krisztusban felajánlott kegyelmi ajándékát (Efezus 2:8-10). Ezt az elkötelezettséget senki sem vállalhatja fel másvalaki helyett. Senki sem kényszerítheti ki ezt az elkötelezettséget egy másik emberből.

A keresztség annak a jelképe, hogy az illető önként elkötelezte magát Krisztus, mint Megváltója és Ura mellett. Az Újszövetség kinyilvánítja, hogy a keresztséget sohasem szabad bárkire is ráerőltetni, hanem annak minden esetben önkéntes alapon kell megtörténnie, annak jeleként, hogy a megkeresztelt személy szabadon követi Jézus Krisztust, mint Urát és Megváltóját.

Azt is önkéntes alapon kell eldöntenie egy embernek, hogy csatlakozik egy gyülekezethez. Az Újszövetség szerint csak olyan emberekből kell állnia egy gyülekezet tagságának, akik önként Jézusba vetették hitüket. Senkit sem szabad arra kényszeríteni, hogy egy gyülekezet tagja legyen.

A gyülekezet anyagi támogatásának is önkéntes alapon kell történnie. A gyülekezet fenntartását nem adóból, hanem a gyülekezeti tagok önkéntes adományaiból kell biztosítani.

A gyülekezet önkéntes alapon történő működésének a gyülekezetek egymás közti, illetve a baptista felekezet egyéb részeivel fennálló kapcsolataira is ki kell terjednie. Minden egyes gyülekezet autonóm, és mint olyan, Krisztus uralma alatt szabadon választhatja meg, hogy kik legyenek a vezetői, milyen legyen az istentiszteletek formája, továbbá, hogy hogyan kapcsolódjék más baptista szervezetekhez. Senki embernek, vallási szervezetnek vagy állami hatóságnak nem áll jogában csorbítani ezt a szabadságot.

Az önkéntes EGYÜTTMŰKÖDÉS alapjai

A Biblia kifejti a gyülekezetek közötti önkéntes együttműködés koncepcióját. Az Újszövetség feljegyzi az első keresztyének és gyülekezetek közötti ilyen jellegű együttműködés példáit. Az együttműködés céljai a következők voltak: hatékony szeretetszolgálat az emberi szükségek enyhítésére, közösség, valamint hatékony misszió és evangélizálás.

Például Pál apostol írt a korinthusi gyülekezetnek a jeruzsálemi keresztyének szükséghelyzetéről és kérte a korinthusiakat, hogy csatlakozzanak más gyülekezetekhez egy, a jeruzsálemi szükségek enyhítése céljára történő önkéntes adománygyűjtésben. Világossá tette, hogy az adakozásnak tisztán önkéntes alapon kell történnie. Nem volt semmi kényszerítés (2Korinthus 8-9).

Az Újszövetség arról is tudósít, hogy azokat a problémákat, amelyek a korai keresztyén mozgalom megosztásával fenyegettek, önkéntes együttműködésen alapuló tárgyalások révén oldották fel. Egyetlen gyülekezet vagy csoport sem írhatta elő másoknak, hogy mit higgyenek, viszont imádságos megbeszélések útján közös ajánlásokat tudtak kidolgozni. Ezek nem diktatórikus követelések voltak, hanem udvarias ajánlások (ApCsel 15). Az önkéntes együttműködés egy másik példája az Újszövetségben az, ahogy megállapodtak abban, hogy egyes evangélisták és misszionáriusok különböző etnikai csoportokra fókuszáljanak. Egyesek közülük a zsidók, mások pedig a pogányok felé végezték szolgálatukat (Galata 2:1-10).

Az Újszövetségben arra is történik utalás, hogy az ugyanabban a földrajzi régióban levő gyülekezetek között volt valamiféle kapcsolat. Pál apostol a galatáknak írt levelét a „Galácia gyülekezeteinek” címezte (Galata 1:2). A Jelenések könyvében Jánosnak adott kijelentés címzettje ugyanakkor 7 kisázsiai gyülekezet volt, akik egyrészt nyilvánvalóan autonómok voltak, másrészt viszont kapcsolatban is álltak egymással (Jelenések 1-3).

Az önkéntes együttműködés jellemzői

A Biblia tanításában gyökerező baptista élet önkéntes voltának megvannak a nyilvánvaló erősségei. A gyülekezet abszolút függetlensége ugyanakkor azt jelenti, hogy nem valósul meg az az erőteljes hatás Krisztus ügye érdekében, amelyet a gyülekezetek egy csoportja együttesen képes kifejteni. Hogyan lehet azonban elérni ezt a közösséget az önkéntesség és a szabadság feláldozása nélkül?

A baptisták válasza erre a kérdésre a gyülekezetek önkéntes együttműködése informális gyülekezeti hálózatok, valamint olyan szervezetek révén, mint társulások, társaságok és szövetségek. Ez a válasz azonban lassan fejlődött ki, főként amiatt, hogy a baptisták „csípőből” gyanakvással tekintenek mindenféle – a helyi hívők gyülekezetének határain túlterjedő – vallási szervezetre.

A baptisták első lépése az önkéntes együttműködés irányába a gyülekezetekből álló társulások kialakulása volt. A Filadelfiai Társulás (The Philadelphia Association) Amerikában 1707-ben alakult meg. Néhány – több különböző baptista gyülekezethez tartozó – személy összejött és megszervezett egy informális közösséget az Angliában már korábban létrehozott hasonló szervezetek mintájára. Ennek a társulásnak a szervezői világossá tették, hogy ez a társulás semmiféle hatalommal nem rendelkezik a gyülekezetek felett. A társulás elsődleges célja a közösség volt, valamint a gyülekezetekben felmerülő problémák megvitatása. Napjainkban ilyen fajta társulások százai léteznek, és noha funkcióik eltérnek, közös vonásuk, hogy az önkéntes együttműködés alapján működnek és nincs semmiféle hatalmuk egyetlen gyülekezet felett sem.

A második lépés az önkéntes együttműködés útján a társaságok megalapítása volt. Ezek a társaságok egy fő területre fókuszálnak, például a külmisszióra, hazai misszióra vagy az irodalmi termékek kiadására. Magánszemélyek vagy csoportok úgy váltak tagjaivá egy társaságnak, hogy anyagilag támogatták. A tagság szigorúan önkéntes volt. Baptisták szabadon eldönthették, hogy egy konkrét társaságot támogatnak-e vagy sem. A társaságok napjainkban is jelen vannak a baptista életben, de az együttműködésnek egy újabb formája is kialakult: a szövetségek.

A szövetségi szervezeti forma az USA baptistái körében az 1800-as évek derekán fejlődött ki. A szövetség abban különbözik a társaságtól, hogy nem egyetlen célra koncentrálva szervezi meg és használja fel a támogatást, hanem a felekezet különböző célkitűzéseire – pl. misszió, oktatás, szociális segítségnyújtás és kiadói tevékenység – együttesen. Számos állami és országos szövetség jött létre. Az Együttműködési Program (angolul: The Cooperative Program – ford.) mint szövetségi módszer azzal a céllal született, hogy segítse a különféle olyan baptista szolgálatok finanszírozását, mint pl. iskolák, gyermek- és idősellátó intézmények, kórházak és az államon illetve az országon belüli és a világmissziós szervezetek.

A szövetségek nem rendelkeznek hatalommal a gyülekezetek felett. A baptisták szabadon dönthetik el, hogy csatlakoznak-e vagy sem valamelyik baptista szövetséghez. Egyes – a szövetségekéhez hasonló – szervezetek nevében megjelenik a „közösség” vagy „egyesülés” kifejezés.

Összefoglalás

A baptista felekezet különböző részei közötti önkéntes együttműködés hatékony eszköz Krisztus ügyének szolgálatában. Gyülekezetek önként társulnak egymással olyan szervezeteken keresztül, mint a társaságok vagy szövetségek, azzal a céllal, hogy a különböző szolgálatokat sokkal nagyobb léptékben tudják végezni, mint arra az egyes gyülekezetek önmagukban képesek lennének. Ez a kapcsolat összhangban áll az alapvető baptista hitelvekkel. A következő cikkben szó lesz az önkéntes együttműködés hatékonyságáról és a fenntartásával kapcsolatos problémákról.

“Az egyik működési alapelv az önkéntesség …
A felekezetet törékeny szervezeti kötelékek tartják egyben, de az azokat egyesítő közös megtapasztalások, hitelvek és célok erősebbek az acélnál.”
James L. Sullivan
Rope of Sand with Strength of Steel
(Acélerős homokkötél)