A gyülekezet autonómiája, nehézségek és előnyök

Egy sor félreértés, probléma, fenyegetés és kihívás öleli körbe a baptista autonómia gyakorlatát. Mégis, az autonómiával járó előnyök messze túlsúlyban vannak a hozzá társuló nehézségekhez képest.

A baptista gyülekezetek Krisztus uralma alatt autonómok. A gyülekezeten kívüli egyetlen személynek vagy baptista csoportnak sincs hatalma arra, hogy utasítást adjon annak a gyülekezetnek baptista doktrínára vagy a gyülekezet működési alapszabályára vonatkozóan.

Néhány félreértés a baptista autonómiával kapcsolatban

A baptista felekezet különféle egységekből áll. Ezekhez tartoznak a helyi gyülekezetek, gyülekezetek társulásai, állami és országos szövetségek és egyéb csoportok. A baptista működési irányelvek szerint mindezek autonómok.

Ezt az autonóm kapcsolatot azonban néha félreértik. Egyesek például úgy vélik, hogy ezek a baptista élet különböző „szintjeit” képviselik, vagyis a helyi gyülekezeti szintet, a társulások szintjét, az állami szövetségi szintet és az országos szövetségi szintet. Elképzelésük szerint a magasabb szintek magukban foglalják az alacsonyabbakat és hatalmuk van felettük. Ez azonban nem felel meg a baptista működési elveknek.

Az országos szövetségek nem az állami szövetségekből állnak és az állami szövetségek sem társulásokból. Éppen ellenkezőleg, mindegyikük egy-egy autonóm baptista testület. Továbbá ezen testületek egyikének sincs alárendelve bármely másik bármilyen értelemben. Az országos baptista szövetség tevékenységei például semmire sem kötelezik az állami testületeket, társulásokat vagy gyülekezeteket.

Hasonlóképpen, egy gyülekezet sem rendelkezik bármiféle hatalommal valamely társulás vagy szövetség felett. A társulásoknak és szövetségeknek – lévén, hogy autonómok – jogukban áll meghatározni, hogy kiket fogadnak el küldötteknek, illetve azt, hogy mely más baptista szervezetekkel lépnek kapcsolatba és melyekkel nem.

A baptista autonómiával kapcsolatos néhány probléma

Még ha elfogadást is nyer a baptista autonómia alapelve, annak gyakorlati alkalmazása nem minden esetben egyértelmű a baptista szervezeti élet összetett volta miatt.

Amikor a baptista élet első sorban megkeresztelt hívők kis gyülekezeteiből állt, az autonómia aránylag egyszerű dolog volt. Miután azonban a baptista életben baptista társulások, társaságok, állami és országos szövetségek és különféle intézmények alakultak ki, az autonómiával kapcsolatos kérdések a korábbiakhoz képest bonyolultabbakká váltak.

Kérdések merülnek fel például az olyan baptista intézmények, mint az egyetemek, idősek vagy gyermekek ellátásra alapított intézmények és egészségügyi központok autonómiáját illetően. Mennyire autonómok ezek az intézmények, ha kuratóriumukat részben vagy teljes egészében egy másik baptista szervezet (például egy állami vagy országos baptista szövetség) választja meg?

Egyéb, az autonómiával kapcsolatos kérdések a helyi gyülekezetekkel kapcsolatban merülnek fel. Ezek némelyike az új gyülekezetek alapításához – gyülekezetplántáláshoz – kapcsolódik. A gyülekezetplántálás során az egyik megközelítés szerint például egy baptista társulás, állami szövetség vagy helyi gyülekezet támogatja anyagilag a megalakuló új gyülekezetet. A lelkipásztor kiválasztása rendszerint nem a létesítés alatt álló, új gyülekezet kizárólagos kompetenciája, hanem abba a támogató szervezeteknek is beleszólásuk van. Ez nem tekinthető az autonómia elvével ellentétesnek, mivel az új csoport még nem alakult gyülekezetté.

A baptista autonómiára leselkedő néhány veszély

A baptista autonómiára ma is több irányból leselkedik veszély – úgy a helyi gyülekezeten belülről, mint kívülről.

A gyülekezeteken kívüli kihívások akkor jelentkeznek, amikor egy külső szervezet megkísérli előírni a gyülekezet számára, hogy mit higgyen vagy hogyan végezze a szolgálatát. Esetenként a világi hatóságok helyezik ilyen fajta nyomás alá a gyülekezeteket. A baptisták ennek ellenállnak szilárdan ragaszkodva a vallásszabadságra illetve az állam és az egyház szétválasztására vonatkozó meggyőződésükhöz.

Nehezedhet ilyen nyomás a gyülekezetekre, a gyülekezeten kívüli más baptista szervezetektől is. Ennek egy példája az, amikor baptista társulások, állami vagy országos szövetségek bizonyos hitelvi nyilatkozatok elfogadását próbálják kikényszeríteni a gyülekezetektől azzal, hogy a közösség vagy anyagi támogatás megvonását helyezik kilátásba, ha ezt nem teszik meg.

Jóllehet ezek a próbálkozások a helyi gyülekezet autonómiájának megnyirbálásához vezethetnek, nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ezek a baptista szervezetek is autonómok, és jogukban áll meghatározni, hogy mely gyülekezetekkel vállalnak közösséget és melyekkel nem. Emellett a gyülekezeteknek nem kötelező engedniük az efféle nyomásnak, szabadon tehetik azt, ami meggyőződésük szerint Krisztus akarata rájuk nézve. Például egy társulás elutasíthat valamit, amit egy gyülekezet akar, ugyanakkor egy gyülekezet is könnyen „nem”-et mondhat valamire, amit egy társulás akar.

A gyülekezet autonómiáját fenyegető, magából a gyülekezetből származó veszély akkor tör a felszínre, amikor a gyülekezet tagjai – figyelmen kívül hagyva a bibliai elveket – engednek a gyülekezeten kívüli szervezetek nyomásának. A gyülekezet tagjainak le kell győzniük a közömbösséget, a tudatlanságot és a félelmet, amely oda vezethetne, hogy feladják az autonómia értékes és biblikus koncepcióját.

A baptista autonómiával kapcsolatos néhány kihívás

Bizonyos kérdéseket meg kell oldani ahhoz, hogy a gyülekezeti autonómia helyesen működjék. A felekezet egésze például nem viszonyulhat hatalmi pozícióból egy bajba jutott gyülekezethez. Ha egy gyülekezet szégyenletes módon viselkedik, a felekezet nem követelhet meg semmiféle módosítást a gyülekezet viselkedésében, még a „baptista” név használatának mellőzését sem. Ha belső viszály támad egy gyülekezetben, semmiféle felekezeti testület nem kényszerítheti ki a konfliktus megoldását. Amennyiben anyagi válságba kerül egy gyülekezet, a felekezet nem köteles mentőövet dobnia számára. Még azzal sem adja fel autonómiáját egy gyülekezet, ha segítséget kér egy baptista felekezeti szervezettől.

Hasonló téma a gyülekezet illetve különböző baptista szervezetek alkalmazásában álló lelkipásztorok és más személyek kérdése. A felekezet egésze nem rendelkezik kompetenciával ezen személyek fegyelmezésére vagy megvédésére, mivel őket a gyülekezet illetve az autonóm baptista szervezet alkalmazza nem pedig a felekezet.

Kihívást jelenthet a misszióra, keresztyén oktatásra és a jótékonysági szolgálatokra vonatkozó bibliai parancs teljesítése is. A szélsőségekig vitt autonómia elszigeteltséghez vezet, amely akadályozza a gyülekezetet abban, hogy a misszióban és a szolgálatban megtegye a tőle telhető legtöbbet.

Amikor az autonómiát úgy értelmezik, hogy egyének vagy gyülekezetek saját kényük kedvük szerint tehetik, amit csak akarnak, ennek az eredménye rossz. Krisztust, mint urat kell minden esetben a középpontba állítani. Az egyének és gyülekezetek arra szabadok, hogy azt tegyék, ami Krisztusnak kedves.

A baptisták az önkéntes együttműködés útján próbálják kiküszöbölni ezeket a potenciális negatív hatásokat, amiről ennek a cikksorozatnak egy másik cikkében szólunk.

A baptista autonómia előnyei

Ha ilyen problémák léteznek az autonómiával kapcsolatban, akkor mi értelme azt fenntartani? Első és alapvető válaszunk erre a kérdésre az, hogy az autonómia bibliai igazságon alapul. Ez önmagában is elegendő indok arra, hogy a baptisták szilárdan ragaszkodjanak a gyülekezetek autonómiájához.

Az autonómia ugyanakkor abban is segíti a baptistákat, hogy a gyakorlatban megéljék más alapvető hitelveiket, mint például a gyülekezeti-közösségi gyülekezetvezetést, minden hívő papságát valamint a lélek kompetenciáját.

Emellett az autonómia azt is lehetővé teszi, hogy minden egyes helyi gyülekezet maga határozza meg azt, hogy hogyan lehet a legjobb módon elérni azt a közösséget, melyben élnek, és szolgálni nekik. Az autonómia fejlesztheti a rugalmasságot és a kreativitást.

A gyülekezeti autonómia ráerősít arra a gondolatra, hogy minden egyes gyülekezeti tag felelős gyülekezetéért. Ez a felelősségérzet erősítheti a tagok gyülekezetükkel való azonosulását, és arra ösztönözheti őket, hogy részt vállaljanak a gyülekezet egészséges voltának és szolgálatainak megerősítésében.

Az autonómia emellett védelmet jelent felelősséggel kapcsolatos polgári peres eljárások során is. A felekezetet nem terheli felelősség az egyes helyi gyülekezetek tetteiért, másrészről a gyülekezet sem felelős más gyülekezet vagy baptista felekezeti szervezet tetteiért.

Összefoglalás

A baptista gyülekezeti autonómiát az évszázadok során sok áldozat árán sikerült megőrizni. Nemzedékünknek is nagy erővel törekednie kell arra, hogy ezt a biblikus elvet átadja az utánunk jövő nemzedékeknek.

“Sok baptista egyenlőségjelet tesz az autonómia és az anarchia közé.
Ez akkor igaz, ha akár egy gyülekezet, akár egy egyén azt mondja: ’Azt teszek, amit csak akarok’. Mindkettőnek azt kellene tennie, amit Krisztus akar, ami Neki tetszik.”

Herschel H. Hobbs
The Baptist Faith and Message