A baptisták hisznek a gyülekezet autonómiájában

Mit jelent az, hogy egy gyülekezet autonóm? Az „autonóm” szó két görög szóból származik, melyek jelentése „ön” és „törvény”. Autonómnak lenni annyit jelent, mint saját magát kormányzó, vagy önmagát irányító. Vagyis egy autonóm gyülekezet önmagát kormányozza bármiféle külső emberi irányítás vagy ellenőrzés nélkül. A gyülekezet természetesen nem autonóm abszolút értelemben, mivel elismeri Urának, Jézusnak az irányítását és tekintélyét.

A baptista gyülekezetek autonómiája

Minden egyes baptista gyülekezet autonóm. A gyülekezet autonóm volta a baptista gyülekezetek egyik alapvető jellemzője. A baptista gyülekezet pedig bemerítés által megkeresztelt hívők helyi közössége. Minden egyes baptista gyülekezet autonóm.

A gyülekezet autonómiája többek között azt jelenti, hogy a gyülekezet maga választja meg lelkipásztorát, vezetőséget, maga dönti el istentiszteletei formáját, maga dönt anyagi valamint a gyülekezetet érintő egyéb ügyekben mindenféle külső irányítás vagy felügyelet nélkül. Az olyan baptista felekezeti szervezetek, mint például gyülekezetek társulása, állami vagy országos szövetsége nem rendelkezik hatalommal a helyi baptista gyülekezet felett. Ha az utóbbi szervezetek bármelyike megpróbálja magához venni az irányítást valamelyik helyi gyülekezet felett, ezzel megsérti a gyülekezet irányítására vonatkozó alapvető baptista hitelvet.

Mivel autonóm, a baptista gyülekezet a hit és vallásgyakorlás terén nem ismer el semmiféle világi hatósági ellenőrzést. Noha a baptista gyülekezetek engedelmeskednek az állami törvényeknek bizonyos területeken, nem hajlandók elfogadni a kormányok joghatóságát a hitelvek, a gyülekezetirányítás és a szolgálatok dolgában (Máté 22:21). A baptisták következetesen elutasítottak minden – valamely szekuláris kormányzati egység részéről jövő – arra irányuló kísérletet, hogy előírják egy gyülekezetnek azt, hogy miben higgyen, hogyan imádja Istent illetve, hogy ki lehet, és ki nem lehet a tagja a gyülekezetüknek. Sokszor nagy árat kellett a baptistáknak fizetniük azért, hogy nem voltak hajlandók engedni a kormányzati követeléseknek.

A baptisták azt az egyes felekezeteknél található gyakorlatot is elutasítják, hogy az egyházi hatóságok határozzák meg a helyi gyülekezetek számára azt, hogy miben higgyenek, és hogyan imádják Istent. A baptisták kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy egy baptista gyülekezet felett nem állhat semmiféle emberi hatóság. Egyedül Jézus az Ura a gyülekezetnek.

Az USA-ban a baptista gyülekezet autonómiáját fenyegető veszély inkább magából a baptista felekezetből belülről származik, semhogy a kormány vagy más vallási csoportok irányából. Egyes esetekben maguk a baptisták tekintenek úgy egyes baptista egyesülésekre és szövetségekre, mint amelyek bizonyos hatalommal rendelkeznek a gyülekezetek felett.

Ez fakadhat félreértésből az ezen szervezeti egységek és a gyülekezetek közötti helyes kapcsolat dolgában. Az egyesülések és szövetségek életbevágóan fontos részét képezik a baptista felekezet életének, és lényeges hozzájárulást nyújtanak azon baptista erőfeszítésekhez, melyek emberek Jézus Krisztus tanítványává tételére és éretté válására, valamint az emberek felé Jézus nevében történő szolgálatra irányulnak. Nincs azonban semmiféle hatalmuk sem a helyi gyülekezetek felett. Minden egyes gyülekezet maga dönti el szabadon, a gyülekezet akaratának megfelelően, hogy csatlakozik-e vagy sem ezekhez a baptista szervezetekhez.

A baptisták ragaszkodása az autonómiához nem egyszer eredményezett félreértéseket, kritikát, sőt üldöztetést is. A világi hatóságok árulónak nyilvánították és ennek megfelelően büntették a baptistákat, míg egyes más felekezetek eretnekként bélyegezték meg őket. A gyülekezet- és egyházvezetés sok más formája létezik, a gyülekezeti-közösségi gyülekezetvezetést a keresztyén felekezetek egy aránylag kis kisebbsége gyakorolja. Akkor hát miért is ragaszkodnak a baptisták a gyülekezet autonómiájához?

A gyülekezeti autonómia bibliai alapjai

A gyülekezeti autonómia nem egy sokadrangú szereplő a baptista doktrínák sorában. Alapvető baptista hitelveken alapul. Nincs még egy másik olyan gyülekezetvezetési forma, amely összhangban állna a baptista hitelvek és gyakorlatok receptjével.

A baptisták szemében a Biblia a tekintély a hit és gyakorlat számára, és a baptisták meg vannak győződve arról, hogy a Biblia támogatja a gyülekezeti autonómiát. Az újszövetségi időkben minden egyes keresztyén gyülekezet autonóm volt. Mindegyik egy különálló egység volt Krisztus uralma alatt. Közösségi kapcsolatban álltak egymással, ugyanakkor nem volt egy olyan személy vagy csoport sem, amely hatalmat gyakorolt volna a gyülekezetek felett.

Az Újszövetségben, a Jelenések Könyve 2. és 3. fejezetében olvasunk hét kisázsiai gyülekezetről, akik a Jelenések Könyve címzettjei voltak. Ez a hét gyülekezet mindegyike egyedülálló, külön egység volt, amely felett senki más nem gyakorolt hatalmat Jézus Krisztuson kívül. A feltámadt és megdicsőült Krisztus adott utasításokat a gyülekezeteknek.

Az Újszövetségi időkben a gyülekezetek saját tagjaik sorából választottak ki egyeseket, hogy gondoskodjanak a tagok fizikai szükségeiről (ApCsel 6:3-6), a gyülekezetek maguk választották ki, hogy kiket bíznak meg konkrét szolgálatokkal (ApCsel 13: 1-3), valamint fegyelmezték saját gyülekezeti tagjaikat (Máté 18:15-17, 1Korinthus 5:1-13). Mindezen lépéseket Krisztus uralma és a Szentlélek vezetése alatt tették, bármiféle külső irányítás vagy utasítás nélkül. A lelki vezetők – mint például Pál Apostol – a meggyőzés módszerére és a példa erejére támaszkodtak, nem pedig diktátori követelésekre, mikor az Újszövetségi gyülekezeteknek írtak.

Ezen túlmenően, az Újszövetségi időkben a keresztyének ellenszegültek minden, a világi hatalom illetve a vallási hatóságok felől jövő, a vallási hit vagy gyakorlat parancsszóval történő megszabására irányuló kísérletnek (ApCsel 4:18-20, 5:29). Az első keresztyének ragaszkodtak úgy a világi, mint a vallási hatalommal szembeni autonómiához.

Más Bibliai baptista hitelvek és a gyülekezeti autonómia

A gyülekezeti autonómia más bibliai alapú baptista hitelvek talaján áll. Például Krisztus Úr volta – egy a baptisták által nagyra becsült hitelv – kapcsolódik az autonómiához. Krisztus az Ura minden egyes embernek és gyülekezetnek. Jézus kezében kell ezért lennie az irányításnak, nem egy emberében vagy egy csoportéban. Ő a gyülekezet feletti uralmát pedig a gyülekezet tagjain keresztül gyakorolja, akik bizalmukat őbelé vetették és Urukként követik őt (Efezus 4:1-16).

Az újjászületett emberek önként tömörülnek csoportokba és hoznak létre gyülekezeteket. A Biblia azt tanítja, hogy kizárólag újjászületett emberek lehessenek gyülekezeti tagok (ApCsel 2:47). Ezek mind úgy üdvözültek, hogy kizárólag hit által elnyerték Isten kegyelmi ajándékát, az üdvösséget Krisztusban. Ebből kifolyólag lelki téren valamennyien egy szinten állnak (Róma 5:1-2, Efezus 2:8-9). Mivel így áll a dolog, egyetlen gyülekezeten belüli vagy kívüli személy vagy csoport se „uralkodjék” bárki más vagy a gyülekezet egésze felett (1Péter 5:3).

Isten minden embert felruházta azzal a szabadsággal, hogy megismerje és kövesse Isten akaratát. Ezen túlmenően, mindenki, aki hisz Jézusban, mint Megváltójában és Urában, hívő pappá válik (1Péter 2:9) és közvetlen kapcsolata van Istennel. Nincs szükség emberi közbenjáróra, például papra (Zsidók 9:11-14, 10:21). Valamennyi hívő pap személyes felelőssége ezt a papi hivatását felelős módon gyakorolni. Ennek a feladatnak része az, hogy szerető gyülekezeti közösségben kapcsolódjanak egymáshoz és vegyenek részt a gyülekezeti közösség irányításában, keressék az Úr akaratát a Szentírás tanulmányozása, az imádkozás és a Szentlélek vezetése által.

Éppen úgy, mint ahogy minden gyülekezet tag szavának azonos súllyal kell latba esnie saját gyülekezetük irányításában, minden egyes gyülekezet is a többiekkel azonos lelki szinten áll. Egyetlen gyülekezet, vagy gyülekezetekből álló csoport sem felsőbbrendű egy másik gyülekezettel szemben, illetve rendelkezik hatalommal felette. Másképpen mondva: minden gyülekezet legyen autonóm.

A gyülekezeti-közösségi gyülekezetvezetés és a gyülekezeti autonómia kéz a kézben jár. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha a gyülekezeten kívüli személyek vagy csoportok irányítják a gyülekezetet, akkor ott nincs sem gyülekezeti autonómia sem gyülekezeti-közösségi gyülekezetvezetés.

Összefoglalás

Noha a gyülekezeti autonómia gyakorlata problémákkal jár, az mégis egy olyan bibliai koncepció, amely a baptista identitás életbevágó részét képezi és ezért érdemes azt megőrizni és megerősíteni. A következő cikk ezekkel a kihívásokkal foglalkozik.

“Minden egyes gyülekezet mindörökké mentes és független bármely és minden, földi ember által létrehozott egyházi hatóságtól, mindegyikük Krisztus szabad háza népe.”