Baptisták: Veszélyben az Újjászületettek Gyülekezeti Tagsága?

A csupán hívőkből álló gyülekezet ideálja következetesen megjelenik a baptista hitvallásokban. Baptista teológusok, lelkipásztorok és más vezetők az évszázadok során egyedül az újjászületettekből álló gyülekezeti közösség modelljét képviselték. Ez az ideális. De a valóság is így néz ki?

Tetten érhető-e az „újjászületett” jelleg hanyatlása napjaink gyülekezeteiben?

William R. Estep, kiemelkedő baptista egyháztörténész szerint: „A baptisták az Egyesült Államokban veszélyesen közel kerültek ahhoz, hogy feladják az „újjászületettséget”, mint a gyülekezeti tagság előfeltételét.”

A baptista élet több más megfigyelője is egyetért ebben Estep-pel, ezen következtetésüket olyan tényezőkre alapozzák, mint a nem helyi lakosok hatalmas száma a gyülekezeti tagok között, a helyi lakos gyülekezeti tagok közül is sokan nem vesznek aktívan részt gyülekezetük életében, az anyagi támogatás alacsony szintje, csekély elkötelezettség az evangélizálás, a misszió és a szociális segítségnyújtás mellett, és Jézus tanításával nyilvánvalóan ellentétes életvitel.

Ezen tényezők némelyike természetesen származhat az újjászületés meg nem történtétől eltérő más okokból is, mint például „visszacsúszás” az érintettek hívő életében, vagy amiatt, hogy az érintettek éretlenek a keresztyén életben (1Korinthus 3:1-3, Efezus 4:11-16). Kétségkívül igaz emellett az is, hogy számos gyülekezeti tag csodálatosan elkötelezett követője Krisztusnak. Ezek ellenére úgy tűnik azonban, hogy ezek a tényezők nem fordulnának elő olyan nagy számban, ha a gyülekezeti tagok valamennyien újjászületettek lennének.

Megfakult-e az újjászületett gyülekezeti tagság ideálja?

Noha az ehhez vezető feltételek ilyen vagy olyan mértékben az újszövetségi idők óta fennállnak, a bizonyítékok ezek előfordulásában növekvő tendenciát mutatnak. Nincs egyszerű magyarázat az újjászületett gyülekezeti tagság látszólagos eróziójára. Az okok gyülekezetről gyülekezetre eltérők lehetnek. Továbbá, nem minden gyülekezet egyformán érintett ebben.

Úgy tűnik, hogy az egyik hozzájáruló tényező a korunk kultúrájában eluralkodott szuper toleráns beállítottság. A gyülekezeti életben ez a következőképpen nyilvánulhat meg: „Nem lenne helyes részemről ítéletet mondani a tekintetben, hogy ez vagy az a személy üdvözül-e vagy elkárhozik, elfogadható-e gyülekezeti tagnak vagy sem.” Ez oda vezet, hogy némely gyülekezetben befogadnak tagnak tagjelölteket anélkül, hogy mélyrehatóan megbeszélnék velük az üdvösség és a gyülekezeti tagság mibenlétét. Pedig ez a fajta megbeszélés nagyon szükséges, mivel az üdvösség fontosabb a gyülekezeti tagságnál, és annak elnyerése ideális esetben meg kell, hogy előzze a gyülekezeti taggá válást. Egy ember tudhatja az összes tényt Jézusról és „helyes válaszokat” adhat az üdvösséggel kapcsolatos kérdésekre (elméleti ismeret), anélkül, hogy valaha is igazán megtapasztalta volna a Krisztusban elnyert üdvösség kegyelmi ajándékát (szív szerinti ismeret).

Mások spirituális állapotának felmérését imádkozó szívvel, alázattal és megfontoltan kell végezni. Jézus óva intett attól, hogy másokat megítéljünk, miközben saját bűneink súlyosak (Máté 7:1-5, János 8:1-11). A farizeusi, törvényeskedő, álszent hozzáállás kárára van Krisztus ügyének. Ugyanúgy kárára van azonban Krisztus ügyének az is, ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a Biblia hangsúlyt fektet arra, hogy milyen fontos az olyan újjászületettekből álló gyülekezeti közösség, amely megmarad Krisztus tanításában (1Korinthus 5:9-13, Efezus 5:1-7,27, 2Thesszalonika 3:14-15, Jelenések 2:18-22).

Maga a társadalmunk felépítése is növeli az újjászületett tagság fenntartásával járó nehézségeket. Például erősen mobilis és nagyrészt városi társadalmunkban gyakran igen keveset tudunk a gyülekezetbe tagként történő felvételét kérő emberekről. Ez a körülmény – együtt azzal, hogy a gyülekezeti tagok vonakodnak ítéletet alkotni másokról – megteremti annak a valószínűségét, hogy olyanok is felvételt nyernek, akiknek a megváltott volta bizonytalan.

A gyülekezet taglétszámának gyarapodására irányuló nyomást is az okok között említik. C.E. Colton hosszú lelkipásztori gyakorlat alapján a következőt mondja: „Egyes jó szándékú, jó szándékú, de vakbuzgó hittérítők erőszakos evangélizálási módszerei nyomán valódi megtérés nélkül születnek döntések a gyülekezethez történő csatlakozásról.”

Nagyon fiatal gyerekek gyülekezeti taggá keresztelése is lehet egy ilyen ok. Előfordul, hogy gyerek helytelen indítékokból kérik megkeresztelésüket – ez idősebbekkel is megtörténhet. De gyerekek esetében nagyobb valószínűséggel fordul elő, hogy azért akarnak megkeresztelkedni, mivel barátaik is ezt teszik, vagy kizárólag azért, mert szüleik illetve vasárnapi iskolai tanítójuk erre buzdítják őket. Természetesen van olyan, hogy egy gyermek nagyon is felfogja, hogy bűne miatt Jézusra, mint személyes megváltójára van szüksége. Ezért, amikor nagyon fiatal gyerekek jelentkeznek keresztségre, gondos lelki tanácsadásra van szükség.

A múltban sok baptista gyülekezetben kérdőre vontak olyan gyülekezeti tagokat, akiknek viselkedését a keresztyén életvitellel ellentétesnek tartottak. Ha az érintett ezt nem bánta meg, akkor kizárták a gyülekezetből. Különféle igehelyekkel igazolták ezt az eljárást, mint pl. Máté 18:15-20 és 1Korinthus 5:9-13. Napjainkban a gyülekezetek inkább arra hajlanak, hogy az evangélizáló igehirdetésre, tanítványozásra és a keresztyén életben való növekedésre helyezzék a hangsúlyt olyan igehelyekre hivatkozva, mint Galata 6:1, Efezus 4:1-5:21 és Jakab 5:19-20. Mindkét megközelítés célja az újjászületett gyülekezeti tagság.

Miért nyugtalanítson bennünket az újjászületett gyülekezeti tagság hanyatlása?

Az újjászületett gyülekezeti tagság tapasztalható hanyatlása több okból kifolyólag is kell, hogy nyugtalanítson bennünket.

Egy ilyen kritikus bibliai tanítás hanyagolása a Biblia tekintélye iránti elkötelezettség hiányára utalhat.

A baptisták meggyőződése szerint a gyülekezet hívő papok közössége. A keresztyén ember lelki növekedéséhez hozzájárul a többi hívő pappal való közössége. Amikor azonban egy gyülekezet közössége nem hívő papokból áll, akkor ez a közösség nem segíti elő kellőképpen a keresztyén tanítványságot. Így tehát valamennyi tag szenved.

A baptisták meggyőződései közé tartozik az is, hogy Krisztus nem csupán az egyes emberek, hanem a gyülekezetek Ura is. A baptista gyülekezetet tehát a tagok irányítják Krisztus uralma alatt. Ha azonban a tagok nem ismerik el Krisztust Úrnak maguk felett, akkor jó eséllyel döntéseik sem lesznek összhangban Krisztus akaratával. Ez azt eredményezi, hogy a gyülekezet egyre jobban elvilágiasodik, szekularizálódik.

Az ilyen elvilágiasodott gyülekezet nagy valószínűséggel nem fog sok figyelmet fordítani a gyülekezet központi céljaira – az evangélizációra, a misszióra és a szociális munkára. Így nagy valószínűséggel nem kapnak hangsúlyt azok a dolgok, amelyekért a gyülekezet tulajdonképpen létezik.

Mit lehet tenni az újjászületett gyülekezeti tagság alaposabb megvalósítása érdekében?

Egy igazán újjászületett tagokból álló gyülekezet megvalósítása óriási kihívás. Van azonban néhány dolog, amit lehet tenni az érdekében – melyek során minden esetben alapvető az imádkozás.

A gyülekezetben hangsúlyozni kell az újjászületett gyülekezeti tagság fontosságát, aláhúzva azt, hogy az üdvösség megtapasztalása minden esetben előzze meg a gyülekezeti taggá válást. Minden egyes embernek felelősséget kell vállalnia saját spirituális állapotának kiértékeléséért a következő fajta kérdések mentén: „Valóságosan átéltem az üdvösséget a Krisztusba vetett hit által?” és „Növekszem a keresztyén hitéletemben?” Az embereket buzdítani kell arra, hogy nemleges válasz esetén kérjenek lelki tanácsadást.

A gyülekezetben létre kell hozni egy olyan megértő, felismerő és szeretetteljes eljárást, amellyel ki lehet értékelni, hogy a tagfelvételét kérő személy bizonyítékát adta-e az újjászületésnek.

A gyülekezetben hatékony foglalkozásokat kell tartani jövőbeni és új tagjai számára, melyben tanítják az üdvtervet, a keresztyén érettség fontosságát és azt, hogy mik a gyülekezeti tagokkal szembeni elvárások. Ezen foglalkozások „célközönségét” alkotják azok, akik egyrészt a hitük megvallása alapján kívánnak a gyülekezet tagjává válni, másrészt azok, akik „átigazolnak” egy másik gyülekezetből.

Összefoglalás

Isten segítségével minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy megvalósítsuk a Biblia által célul kitűzött újjászületett tagokból álló gyülekezetet.

Ha ezt meg sem próbáljuk, akkor ez rettenetes következményekkel jár az egyének, a gyülekezetek és Krisztus ügyének előbbre vitele számára.