Baptisták: A hívők egyetemes papsága

Némelyek számára furcsa azt hallani, hogy minden baptista pap. Pedig azok vagyunk. Kivétel nélkül mindnyájan. A baptisták határozottan állítják, hogy mindenki pap, aki hisz Jézusban, és őt Urának és Megváltójának tartja. A hívők papi mivoltáról szóló tan, vagyis az egyetemes papság elve alapvető a baptisták számára. Mint egyes más, a baptisták számára fontos hitelv esetén, itt is eltérő magyarázatokkal találkozunk a tekintetben, hogy mit is jelent ez a fogalom, de abban mindannyian egyetértünk, hogy a hívők papságát, e bibliai eredetű igazságot nagyra becsüljük.

Mit jelent papnak lenni?

Papnak lenni egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget. Az Ószövetségben a papnak speciális szerepe volt az istentisztelet rendjében. A papok voltak felelősek az istentiszteletek bizonyos aspektusaiért, például az állatáldozatokért. Közvetítőként szolgáltak Isten és a nép között.

A főpap volt azonban az egyetlen, aki beléphetett a szentek szentjébe a zsidók templomában. Ezt a különlegesen szent helyet egy nagy függöny vagy kárpit választotta a szentély többi részétől, valamint a többi paptól és az istentisztelet egyéb részt vevőitől.

Jézus életével, halálával és feltámadásával mindez megváltozott. Az állatáldozatok idejétmúltakká váltak, mert Krisztus, az Isten Báránya önmagát adta áldozatul a bűnért. Ez pedig egy egyszer s mindenkorra szóló cselekedet volt.

Jézus kereszthalálakor a templom kárpitja „felülről az aljáig kettéhasadt” (Máté 27:51). Ez azt jelképezte, hogy onnantól Jézus, a nagy Főpap közvetít Isten és az ember között. Nincs többé szükség az Ószövetség szerinti papokra. Mindenki, aki Jézusban hisz, pappá válik, közvetlen hozzáféréssel Istenhez. Többé nincs szükség emberi közbenjárókra. Közvetlenül fordulhatunk Istenhez imádságban, bűnvallásban, dicsérettel és imádattal. Micsoda lehetőség!

Papnak lenni azonban felelősséggel is jár. Az Ószövetségben a pap bizonyos értelemben Istent képviselte az emberek felé. Ma a hívő ember úgy pap, hogy felelőssége továbbadni Istennel kapcsolatos ismereteit másoknak szóval és tettekkel.

A hívő embernek papként tanúságot kell tennie Isten szeretetéről, melyet Jézus Krisztusban nyilvánított ki, és be kell mutatnia Isten szeretetét azzal, hogy szolgál mások felé az ő nevében. Ezt a feladatot a baptisták különféle módokon végzik, például evangélizálással, misszióval, szolgálatokkal és embertársaik javára végzett szociális munkával.

Honnan származik a hívők egyetemes papságának fogalma?

A hívők egyetemes papságának elvét gyakran kötik Luther Mártonhoz, a protestáns reformáció egyik vezetőjéhez. Luther támadta azt, ahogy a Római Katolikus Egyház hangsúlyozta a római katolikus papok speciális szerepét.

Luther határozottan állította, hogy minden egyes hívő pap, akinek közvetlen kapcsolata van Istennel. Nem szólított fel ugyan a lelkipásztori szerepkör eltörlésére, viszont jelezte, hogy minden embernek van papi funkciója, nem csupán a felszentelt lelkészeknek. Már Luther színre lépése előtt is voltak olyan keresztyén csoportok, amelyek hangsúlyozták a hívők papságát.

A baptisták azonban nem Luther vagy más keresztyén csoportok tanításaiból vették a hívők egyetemes papságának gondolatát, hanem az Újszövetségből. Különböző újszövetségi igehelyek alapján a baptisták vallják, hogy minden egyes személynek, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, közvetlen hozzáférése van Istenhez. Mindegyikünk közvetlenül felelős Istennek, és mindannyiunk feladata továbbadni másoknak Isten szeretetét.

A hívő ember papi szerepe

A baptista gondolkodásban az egyes hívő papsága szorosan társul az emberi lélek kompetenciájának elvéhez. Minden ember Istentől kapott képességgel rendelkezik arra nézve, hogy felismerje és kövesse Isten akaratát. Az egyes ember dönti el, hogy követi-e Krisztust, mint Urát és Megváltóját – ezt senki sem döntheti el helyette. A hívő papi mivolta Isten ajándéka, nem sikeres emberi erőfeszítés eredménye, hanem az üdvösség velejárója.

Minden egyes hívő felelős a saját cselekedeteiért. Az egyes hívők közvetlenül fordulhatnak Istenhez bárki közbenjáró segítsége nélkül. Az egyes hívő maga olvashatja és értelmezheti a Bibliát, sőt, kell is ezt tennie anélkül, hogy vallási vezetők előírnák neki, mit higgyen.

A hívők ugyanakkor papként egyenlők egymással Krisztusban (Galata 3:26–28). Csak egy Főpap van: Jézus Krisztus (Zsidók 7:23–8:13).

A hívő felelőssége papként Krisztus mellett elkötelezettnek lenni, Krisztusról szóban és tettekben tanúságot tenni. Péter ezt a következőképpen fejezte ki: „…hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket…” (1Péter 2:9)

Egy gyülekezetben így nem csupán egy pap van, potenciálisan sokan vannak, akik kommunikálják Isten szeretetét és bocsánatát, valamint meg is élik az egymás iránti szeretetet.

A hívők papi közössége

Az Újszövetség a hívők papi közösségéről is beszél. A hívők – papi mivoltukban is – tagjai Krisztus testének. A hívők közösségét alkotják. Noha minden egyes hívő pap, és személyesen felelős Isten előtt, valamennyi hívő pap kapcsolatban áll egymással is, mint testvérek Krisztusban.

A hívők egyetemes papságának ez a közösségi vonása rávilágít arra a tényre, hogy keresztyénnek lenni együtt jár más hívőkkel való közösséggel. E közösség funkciója az egyes hívők buzdítása és segítése a keresztyén növekedésben, valamint a szolgálatban. Milyen szomorú és nehéz lenne a keresztyén életet más hívőktől elszigetelten élni.

A hívők papi közössége segítséget jelent a Biblia értelmezésében és Isten akaratának megismerése terén is. Noha minden egyes hívő pap, ezért maga olvashatja és értelmezheti a Bibliát – sőt, ezt kell is tennie – a kompetens és bölcs hívő keresi más hívők meglátásait és értelmezését is. A múltbeli hívők tanításainak kutatása és a jelenben élők bölcsességének megismerése segítséget nyújt számára a Biblia és Isten akarata megértésében.

A baptista gyülekezeti modell a hívők egyetemes papságán alapul. A gyülekezet olyan személyekből áll, akik Istentől kapott kompetenciájukat gyakorolva hitre jutottak Jézusban, elfogadták őt Uruknak és Megváltójuknak, és önként társultak egy konkrét hívő közösséghez.

A közösségben lévő minden egyes hívő pap, és egymással egyenlő. Egynek sincs hatalma a többiek felett. A döntéseket így a papok közössége hozza, akik arra törekednek, hogy megismerjék az egyház fejének, a nagy Főpapnak, Jézus Krisztusnak az akaratát. Az erre használt módszerek: imádság, igetanulmányozás, elmélkedés, tanácskozás és döntéshozatal.

Összefoglalás

Akkor tehát most melyik? Az egyes hívő papi mivolta, vagy a hívők papi közössége? Nem vagy-vagy, hanem is-is.

Az „egyes hívő papi mivolta” kifejezés az egyén és az emberi lélek kompetenciáját helyezi előtérbe a Biblia alapján. A „hívők papi közössége” pedig a közösség gondolatát hangsúlyozza ugyancsak a Biblia alapján.

A történelem során az élet minden területén állandóan jelentkezett feszültség az egyén és a közösség között. Ez alól a feszültség alól a baptisták sem mentesek. Jól tesszük tehát, ha elkerüljük azt a hibát, hogy egyiket a másik fölé helyezzük. Törekednünk kell az egyensúlyra ebben a kérdésben is.