A lélek kompetenciája a meghatározó jellegzetesen baptista elv?

Az emberi lélek kompetenciájára vonatkozó felfogás a baptisták alapvető, meghatározó sajátossága? Egyes kiemelkedő, múltbeli és jelenkori baptista vezetők szerint ez nagyon is lehetséges.

Mit jelent a „lélek kompetenciája”?

Mit jelent a „lélek kompetenciája”? E fogalom jelölésére több, különböző kifejezést használtak: a lélek szabadsága, lelkiismereti szabadság, a lélek kompetenciája. Alapjában véve az embernek azt az Istentől kapott képességét jelenti, melynek révén képes megismerni Isten akaratát és választ adni arra. A baptisták meggyőződése, hogy Isten az embereknek megadja a döntéshozáshoz szükséges képességet (kompetenciát). Az ember nem báb vagy gép.

A baptisták hangsúlyozzák, hogy ez a képesség nem pusztán egy emberi tulajdonság, hanem Isten ajándéka. A teremtés során Isten az embernek döntési szabadságot adott. A teremtésről szóló bibliai leírás teljesen egyértelművé teszi, hogy ez a szabadság egyben döbbenetes felelősséggel is jár. Felelősek vagyunk döntéseinkért. Isten feltárja a jó és rossz döntések következményeit. Amennyiben arra használjuk döntési szabadságunkat, hogy Istennek engedelmeskedjünk, akkor életünk van. Ha arra használjuk, hogy ellene szegüljünk, az eredmény halál (1Mózes 1–2 fejezet).

A Biblia és a lélek kompetenciája

A Biblia lapjai tele vannak a lélek kompetenciáját bemutató példákkal. A Biblia tényként kezeli azt, hogy az emberek szabad akarattal rendelkeznek. A Biblia egyben azt is tanítja, hogy az emberek számadással tartoznak Isten felé döntéseikért.

Az Isten által ajándékozott Tíz Parancsolat például feltételezte azt, hogy az emberek képesek ezeket a parancsolatokat megérteni, és szabadságuk van azok elfogadására vagy elutasítására. Elfogadásukkal áldás járt, míg elutasításukkal büntetés. Mindenesetre feltételezi, hogy adva van a kompetencia és a döntési szabadság. (2Mózes 20:1–17).

Izrael népe választási lehetőségeket kapott, ami döntéshozatali képességükre, kompetenciájukra utal. Józsué ezt mondta: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni” (Józsué 24:15). Ez értelmetlen felszólítás lett volna, ha az embereknek nem lett volna meg a képességük vagy a szabadságuk a választásra.

Az olyan ószövetségi hithősök, mint például Illés, Jeremiás és Ézsaiás, nem voltak hajlandók lemondani lelkiismereti szabadságukról világi uralkodók kedvéért.

Az Újszövetség is többféle módon megerősíti a lélek szabadságát. Jézus magától értetődőnek vette, hogy az emberek Istentől kapott képességgel rendelkeznek annak eldöntésére, hogy követik-e őt vagy sem. Jelezte, hogy az emberek szabadon választhatnak, hogy hisznek-e vagy sem, viszont ezen döntésükért egyben számadással is tartoznak (János 3:16–21). Egyesek hittek benne és követték őt, mások viszont nem (Máté 19:16–22)

Jézus sosem kényszerített senkit sem arra, hogy kövesse őt, így tehát nem sértette meg az emberi lélek szabadságát.

Az Újszövetség írói következetesen képviselték a lélek szabadságának eszméjét. Pál apostol például ezt írta: „Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?” (1Korinthus 10:29). A galatáknak pedig így írt: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket” (Galata 5:1).

Az újszövetségi gyülekezetek vezetői is modelljei voltak a lélek kompetenciájának. Soha senkit nem kényszerítettek arra, hogy Jézus követője legyen, hogy elfogadja őt Urának és Megmentőjének. Ugyanakkor szembeszegültek azokkal a vallási és világi hatóságokkal, amelyek arra próbálták kényszeríteni őket, hogy ne higgyenek Jézusban és ne beszéljenek róla (ApCsel 5:17–42).

A lélek kompetenciáját ért támadások

A lélek kompetenciájának eszméjét különböző indokokra hivatkozva támadták/támadják. Egyesek azzal érvelnek, hogy ez a fajta emberi szabadság korlátozná Isten szuverenitását. A baptisták válasza erre az érvre az, hogy a világegyetem szuverén Urának döntése volt az, hogy a választás szabadságával rendelkező embert teremt. A Biblia egyértelműen támogatja ezt az ember teremtésére vonatkozó nézetet, ugyanis egyformán igazságként tárja elénk mind Isten szuverenitását, mind az emberi lélek szabadságát.

Mások azt a kifogást hozzák fel, hogy a lélek kompetenciájának gondolata az emberben önhittséget és büszkeséget vált ki. Ez természetesen előfordulhat, viszont ha helyesen fogjuk fel, a lélek kompetenciájának alázatra kell ösztönöznie bennünket. Minden emberi képesség Istentől származó ajándék, ideértve a döntés szabadságát is.

További ellenérv az, hogy a lélek kompetenciájának eszméje szubjektivizmust és hiper-individualizmust eredményez, amelyhez a hívő közösség fontosságának elhalványulása és annak elhanyagolása társul. Természetesen minden hitelvben benne van a potenciális lehetőség arra, hogy egyesek káros szélsőségekig viszik azokat. Ha azonban helyesen értelmezzük, akkor a lélek szabadsága a hívők közösségében valósul meg.

Az emberi lélek kompetenciájáról szóló tanítás összefoglalása

Röviden összefoglalva, a Biblia az alábbi igazságokat tartalmazza az emberi lélek kompetenciájáról:
• Az ember Istentől kapott képességgel rendelkezik arra, hogy megismerje Istent és az ő akaratát.
• Ezt a szabadságot Isten adta, aki az egész teremtett világ szuverén ura.
• Ezt a kompetenciát nem ember hozta létre, ez Isten ajándéka.
• Ezért az emberek szabad akarattal rendelkeznek, nem bábok.
• Isten nem kényszeríti ki, nem erőlteti rá senkire akaratát; sem a hitet, sem a szeretetet nem lehet kierőszakolni.
• Ez a kompetencia és szabadság felelősséggel és elszámoltathatósággal jár együtt. A döntések következményekkel járnak.
• A lélek szabadságának gyakorlása során az egyénnek keresnie kell a hívő közösség jelen és múltbeli tagjainak meglátásait.
• Az egyes ember felelős saját döntéseiért. A hitből adott válasznak az egyes embertől kell erednie nem egy csoporttól, amelynek ez az egyén tagja.
• A kormányok és vallási szervezetek nem kényszeríthetik az embereket arra, hogy valamely gyülekezethez, egyházhoz tartozzanak, valamely hitvallást magukénak valljanak, vagy valamely istentiszteleti formához alkalmazkodjanak. Ez sértené a lelkiismereti szabadságot és szöges ellentétben állna Istennek a teremtett világra vonatkozó akaratával.

A lélek kompetenciája és más baptista hitelvek

A lélek kompetenciája talán nem az egyedüli meghatározó baptista sajátosság, ám minden bizonnyal alapját képezi más baptista hitelveknek. A baptistákat több nagyra becsült hitelv és gyakorlat együttese különbözteti meg, melyek szilárdan a Biblián alapulnak.

A lélek kompetenciája ugyanakkor kapcsolódik a legtöbb baptista hitelvhez, ezért valóban alapvető fontosságú. Például, ami a Biblia tekintélyét illeti, a baptisták ragaszkodnak ahhoz, hogy bár a bibliatudósok, tanítók és pásztorok hasznos felismeréseket közölhetnek, a hívő ember képes a Szentírás olvasására, és felelőssége is azt olvasni, értelmezni és a maga életében alkalmazni a Szentlélek vezetése szerint.

A baptisták meggyőződése szerint a Biblia azt tanítja, hogy a bűnből és halálból való szabadulás, a bűnbocsánat és az örök élet kizárólag Isten kegyelmi ajándéka, és hit által, az ő Fiának elfogadásával nyerhető el. A baptisták azt is állítják, hogy az ember képes Isten kegyelmére hittel válaszolni, továbbá, hogy ennek a hitnek szabad elhatározásból kell fakadnia. Ezért minden embernek szabadnak kell lennie bármiféle – akár világi akár egyházi hatóságtól jövő – kísérlettől, amely a hit kikényszerítésére vagy akadályozására irányul.

A hitvalló keresztségnek – amely egy másik hangsúlyos baptista hittétel – szintén alapfeltétele a lélek kompetenciája. A keresztség csak azok számára van, akik önként, hittel válaszoltak Isten kegyelmi ajándékára, az üdvösségre. A keresztséget sohasem szabad bárkire is ráerőltetni. Ez ugyanis sértené az illető Istentől kapott döntési szabadságát.

Összegzés

Az egyik oka annak, hogy világi és vallási zsarnokok egyaránt keményen üldözték a baptistákat az évszázadok során, az, hogy ezek az emberek gyűlölik a szabadságot. Félnek a szabadságtól, ezért próbálnak mindenkit belekényszeríteni saját vallási sablonjukba.

Ilyen próbálkozásokkal szembesülve a baptisták saját lelki szabadságukat gyakorolva pozitívan reagáltak Pál felhívására: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Galata 5:1).

A baptistáknak ugyanakkor azt is hangsúlyozniuk kell, hogy a szabadság felelősséggel jár. Azért lettünk szabadok Krisztusban, hogy másoknak szeretetben szolgáljunk: „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata 5:13).